Így illeszkedik be a Hét nővér a disztópiák sorába.

Manapság különösen kedvelt műfajjá vált a disztópia, ami több mindenre is utalhat. A disztópia ugyanis egy olyan műfaj, mely egy negatív jövőképet tár a szemünk elé. Felmerülhet a kérdés, hogy miért ír valaki ilyesmit, valamint, hogy mi a célja ezzel.

Megfigyelhetjük, hogy a disztópiák száma azokban a korszakokban nő meg, amikor az emberek félnek valamitől, amikor a politikai, társadalmi problémák fokozódnak, illetve háborús időszakban, amikor az emberek szembesülnek a múlandósággal, félelem szállja meg őket. A művészek elkeseredésükben írni kezdenek annak reményében, hogy az olvasók szeme majd felnyílik ennek hatására, és megállítható a destruktív folyamat, mely a végén talán rabszolgaságba, pusztulásba sodorná fajunkat. Ilyen korban élnénk? Mégis miért állnak elő a filmiparban dolgozók egyre nagyobb számban ilyen jellegű alkotásokkal?

A Hét nővért még tavaly, 2017 végén jött ki a magyar mozikba. Az egyik barátnőmmel valami izgalmasat akartunk nézni, bölcsész hallgatóként pedig mindig többre vágyunk, mint egy szimpla filmélményre. Végül egy meglehetősen összetett, kombinált történetet kaptunk, melyen jócskán volt mit gondolkodni, és azt hiszem talán a tavalyi év legjobb mozi élménye volt számomra.

A történet egy olyan jövőbeli világban játszódik, melynek kialakulását ma alapozzuk meg: az egészségtelenül élő, környezetüket a végtelenségig kizsákmányoló társadalom végül eljut oda, hogy a túlnépesedés következtében nem képes a bolygó eltartani a lakosokat. Élelem hiányában az emberek rágcsálókat esznek, és ekkor jön a politikai bravúrnak bemutatott ötlet: hibernáljuk a gyerekeket. A történet szerint ugyanis a túlnépesedés oka az, hogy az emberiség különféle vegyszerek hatására egypetéjű ikrek tömegét hozzák a világra, de nem csak 2-es, illetve 3-as ikreket, hanem 5-ös, 6-os, és 7-es ikreket is. A politikai rendelet és válasz erre a fokozottan gyors népességnövekedésre az, hogy csak egy gyereket tarthat meg a család – ugyanis csak egy gyerekre elegendő az élelmiszer -, és a többit lehibernálják.

Bár a módszer humánusnak van beállítva, vannak lázadók. Ilyen például Terrence Settman is, akinek meghal a lánya, mikor titokban életet ad lányainak: összesen hét, teljesen egyforma kislánynak. Settman nem hajlandó engedni a politikai nyomásnak, természetellenesnek tartja, hogy lefagyasszanak akár egyet is a gyerekek közül, ezért titkos tervet kovácsol, és elrejti a lakásában a gyerekeket.

A lányok idővel felnőnek, és egyetlen nő személyazonosságát veszik föl mindannyian. A hét napjairól nevezték el őket, ami azt jelenti, hogy mindegyiküknek van egy-egy napja a héten, amikor kimehetnek az utcára, és a közös karakter nevén: Karen Settman fedőnéven élnek egy közös életet. A hét többi napján otthon ülnek. A testvérek már 30 körül járnak a történésekkor, és egyre többen elégedetlenek a sorsukkal, de nem tehetnek ellene semmit, hiszen ha kiderülne a titkuk, mindannyiukat megölnék. Bár a hét lány teljesen egyforma külsőleg, belül mindannyian mások, az egyéniségük, személyiségük, és az, ahogy ki akarnak nézni, a stílusuk elérő. A folyamatos veszekedések és feszültségek után egyik hétfői napon Hétfő (a legidősebb testvér) nem tér haza. A nővérek pánikba esnek, a soron következő Kedd fél, és csak nagy nehezen mert kimozdulni otthonról. Végül ő is eltűnik. A lányok eldöntik, hogy nem hagynak még több nővért elveszni, így a lányok kénytelenek egyéni képességeiket használva kitörni a megszokott életükből, és megpróbálni megtalálni az elveszett nővéreiket.

A történet végére természetesen nem várt fejleményekre számíthatnak a nézők, és kiderül, hogy vajon sikerül –e megdönteni az életidegen diktatúrát. A kérdés azonban továbbra is nyitott marad: mi lesz az élelemhiánnyal?